Nemzetközi sajtó
Victor Baky (Baky Győző) ugyan Párizsban lett fiatalon ismert festő, de híre az Egyesült Államokba is eljutott. Az amerikai sajtó szinte naprakész információkat közölt a tehetséges magyar művész kiállításairól és afrikai tanulmányútjairól.
Az amerikai olvasók, a Chicago Tribune Who’s who Abroad rovatában, már 1929-ben megismerhették párizsi fiatal magyar festőművészt.
"Jongkind would have liked his landscapes,
Whistler his portraits and Zorn his etchings."
Baky
Baky munkáiban a veleszületett színgazdagság, és az elődeire jellemző karakterisztika díszes kivitelezése az uralkodó. Az ifjú magyar festő számos képe látható jelenleg a La Salle Gallery, 21 Quai de l’Horloge alatt, a fiatal művészek kiállításán.
Baky, korosztályának egyik legígéretesebb tagja, Budapesten született. A festőművészet iránti vonzalmát édesapjától örökölte, aki híres magyar festő volt, és akinek tehetsége és hatása vezette a fiatalabb Baky első lépéseit.
A háború után Baky Párizsban telepedett le, és itt egy alapos klasszikus képzéssel párhuzamosan, kifejlesztett egy merész, lendületes technikát, ami teljesen egyedi és ami a legnagyobb varázsa.
Akvarelljein, tájképein és rézkarcain is megvan ez a személyes és nagyon új technika.
Csodálatos tájképeivel, mint a Le Matin á Deauville vagy a La Baie De S. Jean de Luz és a Biarritz et le Rocher de la Vierge, illetve portréival, mint a La Jeune Fille, a La Femme Du Peintre vagy a Madam Henry P., Baky saját művészete abszolút mesterének bizonyult.
Jongkind a tájképeit szerette volna, Whistler a portrait míg Zorn a rézkarcait.
Baky, miközben tiszteletben tartja a különböző médiumok korlátait, egy olyan teljesen kontrollált módszert alakított ki, amivel az adott technika által kínált legigényesebb részletekben léphet előre.
Baky szerint gyorsan kell dolgozni, mivel egy festmény, egy akvarell vagy egy rézkarc a művész benyomását tükrözi, ami szinte azonnali átültetést igényel, hogy élettel teli és természetes legyen.
Máskülönben az impresszió elillan, a munka fárasztóvá válik és hiányzik belőle az ihlet.
Baky az első pillanat varázsa alatt fest vagy gravíroz és meg nem áll addig, amíg nem elégedett teljesen azzal, ahogyan a kezdeti inspirációt megörökítette.
Bár igen fiatal, művei nagyon keresettek és a fiatal művészek között is az egyik legígéretesebbként tekintenek rá.
"Jongkind a tájképeit szerette volna,
Whistler a portrait míg Zorn a rézkarcait."
A Tribune az 1930-as években is beszámolt a magyar tehetség tanulmányútjairól. Ezekről az utazásokról visszatérve egy-egy újabb kiállításon mutatta be friss munkáit, a műkedvelő közönség nagy örömére.
"Their trek to Africa promises
another interesting exhibition
for art lovers here."
Baky és felesége kiállítási témákért járják Afrikát
Egy kiterjedt spanyolországi körút után, Victor Baky most Marokkóban tartózkodik, ahol a meleg napsütésben egy új, utcai jeleneteket, látképet ábrázoló sorozatot és más olajfestményeket készít, melyek egytől-egyig magukon hordozzák a művész lendületes személyiségét
Felesége, Magda Baky kíséretében Rabatból délnek fog indulni, majd onnan Egyibtomba. Bár születése alapján magyar, Franciaországra fogadott hazájaként tekint. Afrikai utazásuk újabb érdekes kiállítást ígér a művészet itteni szerelmeseinek.
"Afrikai utazásuk újabb érdekes kiállítást ígér a művészet itteni szerelmeseinek"
A Galerie Carmine-beli kiállításának a híre is eljutott a tengerentúlra.
"There are about 15 paintings,
all executed in a personal, young manner,
devoid of any exaggerated modernism."
Baky festményei kiállítva
Baky legutóbbi munkái most a Galerie Carmine, Rue De Seine alatt láthatóak.
Az itt található kb. 15 festmény mindegyike egyéni, fiatalos módon kivitelezett és mentes minden túlzott modernizmustól.
A rongyszedők életét bemutató trilógia harmadik darabjának a címe a “My House is my Castle”, egy lepusztult kunyhó festői körvonalát ábrázolja egy nagyvárossal a háttérben. “Repas” egy csapat csavargót mutat be, amint körbeállják a zsíros újságpapíron lévő kevéske étküket. További képei még a "Chrysantemums", utcaképei a Montmartre-ról, "Bagneux", "Arcueil" és a Dieppe-i tengeri látképek, illetve a "Biarritz" és a "Varengéville".
"A kb.15 festmény mindegyike egyéni, fiatalos módon kivitelezett és mentes
minden túlzott modernizmustól"
Az olasz nyelvű sajtó így számolt be az 1934. novemberi kiállításáról, melyet a tuniszi Automobile-Club-ban A. Jehring szobrásznővel közösen tartott:
"Baki é dotato di foga coloristica assai pregevole ed ha un senso dei valori finissimo"
"Mint festő, Baki értékes színharmóniai kifinomultsággal és tonális érzelemmel van felruházva."
Baky-Jehring kiállítás az Automobile Club termében
"Baki a festőművész, akit Európa szerte rézkarcolóként is ismernek, a tájképeiben egy széles látókörű, mégis bensőséges víziót ad a tárgyakról, amiket szeretettel kutat.
Baki, párizsi festőművész, azok közé a modernekhez tartozik akik számára a forradalom az eszközök használatának szabadságát jelenti és ezekkel élnek is, hogy kifejezzenek egy személyes, de mégis nyugodt és a klasszikus szabályokhoz közeli világképet.
Mint festő, Baki értékes színharmóniai kifinomultsággal és tonális érzelemmel van felruházva. Nagyon szilárd előterei törékeny hátterekbe vezetnek ahol egy költői ér leli örömét a harmóniákban."