Francia sajtó
Baky Győző (Victor Baky) 1924-ben érkezett Párizsba. A korabeli újságok elismerően méltatták az ifjú magyar tehetség munkáit, kiállításait. A francia nyelvű sajtó számos alkalommal beszámolt spanyolországi, spanyol- és francia-afrikai tanulmányútjairól, valamint tuniszi munkájáról, kiállításairól és részvételéről a helyi művészeti életben.
"C'est un tigre qui se fait chat:
du fauve il a la force, du chat,
la grâce, la délicatesse, la souplesse"
V I C T O R B A K Y
Victor Baky festő, akinek az értéke nem mérhető az évei alapján. Karrierjében már nagyon fiatalon megvan benne a tűz, a bátorság ugyanakkor nagy öregek ügyessége is.
Egy gyűjtő barátom, aki lelkesen kapkodta a Van Gogh-okat, a Gauguin-eket, Monét-kat, Pissaro-kat és tanítványaikat, hívta fel a figyelmemet Bakyra. Menjetek el az Arcueil Cachan-ba, mert ez a “fenevad nem ágyelő”- mondta nekem.
Baky a legszelídebb vad, a legszerényebb és legfélénkebb polgár. Baky egy híres magyar festő fia, magas, atlétikus, és egy nagy álmodozónak tűnik. Keskeny fejét, sisakos koponyáját hullámos szőke haj árnyékolja. A nagy, világos szemei és tiszta tekintete, megvilágítják mozgékony arcvonásait. Ritka eleganciájú kezei erről a rendkívül művészi temperamentumról tanúskodnak. Nagyon muzikális, elragadó stílusban zongorázik.
Gyöngyház színeinek finomságával, háttereinek gondos kidolgozásával, a felhők iránti imádatával és rajzainak lendületével, Baky leginkább a zseniális Jongkindhez hasonlítható. Sőt, a fehérrel olyan pontosan és merészen bánik, ami a chiaroscuro (fény és árnyék) mestereit, Gainsborough-t és Turner-t juttatja eszünkbe. Pedig Baky bizonyára nem sok remekművüket láthatta, hiszen legszebb festményeik, sajnos nem kerültek ki Angliából. Ő egy tigris, aki macskává válik: a fenevad ereje mellett benne rejlik a macska kecsessége, finomsága és rugalmassága is.
Baky festőművész, de egyáltalán nem határozható meg vagy szűkíthető le egyetlen műfajra; változatos tehetsége az inspirációja szerint kíséri őt a tájképektől a tengeri képekig, a portrétól a csendéletig. Ugye Renoir egy imádnivaló portréfestő, de rózsái talán megegyeznek az aktjaival? Ki ne ismerné Monet nagyszerű tengeri képeit? Claude Monet Tavirózsák c. alkotása a Gare Saint-Lazare ellentéte, katedrálisaiban, portréiban semmi közös nincsen a megfestett egeivel. Degas mindent festett: lovakat, táncosnőket, tengeri tájakat, portrékat, virágokat, aktokat. “A festmény gyümölcsök, virágok, tengerek, vidékek, állatok vagy egyének portréja.”
“A festészet, akárcsak a Köztársaság, egy és oszthatatlan” - mondta Edouard Manet.
Tehát lehetséges egyszerre nagyon modernnek, nagyon egyszerűnek és nagyon természetesnek lenni.
“Őszintének kell lenni”, mondta nekem Baky, “soha nem kell hazudni, a művészetben különösen nem, a természeten kívül semmi nem igaz. De a természet nagyon gyorsan változik. Nagyon gyorsan kell meglátni és még gyorsabban festeni. A pillanatnyi benyomást kell megragadni, és emlékezetből visszaadni, de a temészethez hűen. A természetben minden harmónia és arány. A festéshez mondanivaló kell, amit úgy mondunk el a színnel, a késekkel és az ecsetekkel, ahogyan a szavakkal, hangokkal, betűkkel és a számokkal. Ez nem unalmasabb mint az ékesszólás. Nem hallható, nem foglal helyet és a végtelenségig eltartható" - teszi hozzá huncutul Baky, aki így folytatja: “A festészet a leggyógyíthatatlanabbik a ragályos betegségek közül”.
Baky önmagát fejleszti, rengeteg festményt megnéz, saját technikája van, tekintélyes életműve spontán fellángolásokból áll össze. Még soha nem láttam festőt ilyen gyorsan festeni. Úgy tűnik eszeveszetten rohan, akár egy olimipiai sportoló, ihlete ritmusára.
Tigris, aki macskává válik, ahogy mondtam. Ez a tüzes érzéki árnyalat azonban megszelídül a gravírozásban, maratásban és főleg a rézkarcokban.
Ismerem a csodálatra méltó, mesteri nyomólemezeit: Chartres, Strasbourg és a Notre Dame katedrálisai, a legfinomabb helyeink varázsa, a régi Párizsunk lelke határozottan vibrál feszes rajzainak elegáns nézőpontjából. Metszetei, akárcsak festészete a 27 éves, már teljesen kiforrott festő erejének, egészségének és lendületes művészi tehetségének gazdagságáról tanúskodnak.
Egy jó festő azt mondta nekem róla:
“Ő már olyan merész mint Claude Monet”
Baky messzire fog jutni, jó úton jár, egyedül, iskolai előítéletek nélkül, a feddhetetlenségével, az imádatával, a szenvedélyével, az inspirációjával, és a lelkével.
Azért fest hogy mondjon valamit, hát nem ritkaság ez...?
Pierre De Gossy
A Galerie La Salle-ban tartott kiállítását a Comoedia 1929. november 29-i számában a lap műkritikusa rendkívül figyelemreméltónak értékelte.
_edited_edited_edited.jpg)
"Baki peint dans une belle pâte des marines largement traitées, et cette truculence, cette vigueur, se retrouvent encore dans ses vues de Paris et ses portraits. C’est un peintre à suivre."
”Baki szép színekkel festi a széles skálán feldolgozott tengeri képeit, s ez a változatosság, ugyanez az erő fedezhető fel a párizsi látképein és portréin is. Követésre méltó festőművésznek találjuk.”
Victor Baky párizsi fogadtatását jellemzi, hogy egészoldalas cikkekben mutatják be a magyar festőművészt az újságolvasóknak.
Európai és észak-afrikai tanulmányútjairól a nemzetközi sajtó is hírt adott, tuniszi letelepedése után a helyi, francia nyelvű újságok számoltak be kiállításairól.
1939 húsvét időszakában mutatták be az előző évben készült, élete fő művének számító Inconscience (Öntudatlanság) c. festményét, amelyről elragadtatva írt a helyi sajtó.
"Le Christ sauvera-t-il de nouveau l'humanité ? Ou bien les temps angoissés que nous traversons sont-ils le prélude du déclin de la civilisation?"
"Krisztus megmenti-e újra az emberiséget? Vagy az általunk megélt gyötrelmes időszak már a civilizációnk hanyatlásának előjátéka?"
Baky Győző 1942 februárjában elhagyja Tuniszt, és hazatér Magyarországra. A Tunisie Francaise február 28-i számában így írt erről az eseményről:
