Magyar sajtó
Magyar nyelven először talán a Magyarság c. lap 1930. január 9-i száma adott hírt Baky Győzőről, aki ekkor ötödik éve élt Párizsban, de már több kiállítással a háta mögött, fiatal kora ellenére is általános elismerésnek és népszerűségnek örvendett.
"Ahol napról-napra születnek és halnak meg tiszavirág-irányzatok
és piacra dobott többé- kevésbé tartós lejáratú művészi ideálok,
ő mentes tudott maradni az izmusoktól."
Magyar művész sikere Párisban
"Páris, január hó
A francia fővárosban, ahol hozzávetőleges becslés szerint negyvenezer festő él, kevés művésznek sikerül elérni azt az általános elismerést, amellyel a kritika Baky Győzőnek, a fiatal magyar festőművésznek nemrégiben lezajlott gyűjteményes kiállítását fogadta.
Az öt év óta Párisban élő művész két évvel ezelőtt már nagy sillerrel állított ki a Foederation Francaise des Artistes meghívására, amelynek következtében — külföldi létére is — tagjaik közé választották. Azóta egyik meghívás a másikat követi és Baky Győzőt majdnem minden kiállítás katalógusában megtaláljuk. A Salon Nautique szépművészeti osztálya a magyar művészek közűi egyedül Baky Győzőt tartotta méltónak, hogy a Grand Palais-ban rendezett kiállítására meghívja. A művész három képpel szerepelt, a Galerie de la Salle-ban rendezett kiállításán pedig mind a tíz festményét és húsz rézkarcát sikerült eladnia. Arnold Warnaud. Páris egyik legismertebb műkritikusa, így ír Bakyról a Comoediá-ban: „Baky Győző tengerparti képei az erő és színskála minden fokát felölelik. A változatosság és az erő nvilatkozik meg portréiban és Páris szépségeinek meglátásában. Baky Győzőt követésreméltó művésznek találjuk.“
Baky Győző sem nem akadémikus, sem nem kimondottan modern. Inkább valahol a kettő között áll. Izmos tehetségét, határozott céltudatosságát dicséri az a tény is, hogy ahol napról-napra születnek és halnak meg tiszavirág-irányzatok és piacra dobott többé- kevésbé tartós lejáratú művészi ideálok, ő mentes tudott maradni az izmusoktól.
Ragyogó színezéssel kidolgozott festményeiben és templomi áhítattal készült rézkarcaiban a festészetben ritka becsületesség és nemes egyszerűség kapja meg a szemlélőt.
Bakynak mindig van mondanivalója, amit színeivel épp úgy ki tud fejezni, mint a szónok a szavakkal, az író a tollával. Szerinte a művész első kötelessége az őszinteség. A nyers természet maga mindig a legőszintébb. A pillanatnyi impressziókat kell megfogni és emlékezet után visszaadni — a természet hiv követésével, de nem szabad a természet tökéletes harmóniáját erőszakos belemagyarázásokkal tönkretenni.
Pierre de Gossy a következőket írja a Yacht et Yachting-ban, ahol fényképét is le közölte a művésznek: „A festő lehet nagyon modern, lehet nagyon egyszerű és nagyon természetes. Baky Győző festményei és rézkarcai gazdag erőre, fiatalkora ellenére is kiforrott művészre, egészséges élénk tehetségre, kitűnő technikai készségre, mély gondolkodásra és érző céltudatosságra vallanak. Baky Győző jó utón halad és bizonyára sokra viszi, mert becsületességével, kultúrájával és ihletett lelkesülnitudásával egyedül áll az iskolai irányok és előítéletek nélkül.“
Baky Gallerie de la Salle-beli kiállításáról az összes lapok dicsérőleg emlékeztek meg. A Chicago Tribune a művész fényképével együtt hosszú cikkben ismerteti Baky eddigi sikereit Különös elragadtatással Írnak a lapok a művész La femme du peintre című portréjáról és gyönyörű rézkarcairól amelyek teljes számban elkeltek. Villani báró párisi magyar követ már a kiállítás napján két képet megvásárolt. A huszonnyolc- éves művészre még szép sikerek várakoznak és reméljük, hogy ő is egyike lesz azoknak, akik a messze idegenben is hatásos propagandát csinálnak a magyar művészetnek."
(K.)
1942 tavaszán tért haza. Azelőtt leginkább a francia nyelvű és más külföldi sajtóban jelentek meg róla híradások, de áprilisban terjedelmes interjút adott a Magyarság c. lapnak, illetve Milyenek a tuniszi nők? címmel közölt vele egy könnyedebb beszélgetést a Magyar Nők Lapja.
"Baky Győző legnagyobb művészi értéke éppen az, hogy egészséges magyar tehetsége távoltartotta minden beteges irányzattól. Megtalálta a maga művészi kifejezésmódját... Így lett Baky egy új társadalom prófétája az izmusok zavarában"
"A volt tuniszi uralkodó fiával közös palotában laktam. A ház barátja voltam, a herceg apósával gyakran naphosszat sakkoztam."
Még a '42-es év októberében gyűjteményes kiállítással jelentkezik, aminek megnyitójáról többek között a Magyar Nemzet október 11-i száma is tudósított.
"Egyébként a késői impresszionizmus festője, született könnyedségével és finomságával is tetszetős, közönségszerű."
Baky Győző kepei a Műterem-ben
"Idegenben töltött bosszú idők után tér haza és mutatkozik be képéivel Baky Győző. Nemcsak tanulmányút rendeltetésű lett Párizsban, majd Afrikában eltöltött életszaka, hanem a kiállított képei tanubizonysága szerint meglehetősen odahonosodott, úgy érezzük., hogy a párizsi műkereskedések mai és tegnapi jobb polgári ízlés-igényeinek kielégítéséhez szokott, sőt, mintha most hazatérve, némileg kiüzemezni igyekeznék a maga párizsias és exotikus voltát is, persze ezt leginkább exotikus afrikai és párizsi tárgyválaszlásaival, az itthon jellegzetesen párizsinak mondott könnyedségi stílusával, virtuóz finomságokkal.
Egyébként a késői impresszionizmus festője (ebben különben a pesti műkereskedések egy nappal se maradtak el a párizsiak mögött, de két évtized óta a párizsiak se előzték meg a budapestieket, egyaránt tűrve a nagy kiállításoktól a lenézelést), született könnyedségével és finomságával is tetszetős, közönségszerű.
Baky Győző több nagyszámú afrikai és francia tárgyú táj- és alakképe közt nincs több ilyes novellai programosság, a késői impresszionizmus stílusprogramjában pedig kétségkívül a maga egyéni líráját fejti ki. Különösen stílusosak, jellemzők egyes női portréi, finom szín-szonettek, néha nőies érzékenységgel látva.
A kiállítás október 11-lől 21-ig tekinthető meg."
B. A.
A Szabad Szó 1947. július 9-i száma riportot közölt Baky Győzővel, arról hogy a háború utáni újjáépítés során milyen szakmai kihívásokkal találták szembe magukat a múzeumi freskók restaurálásakor.
"a falkép összeköttetése a fallal
megszűnt,
néha tíz centiméterre is kiállt a kép
a faltól"
A Fészek klubban két gyűjteményes kiállítást tartott még ebben az évtizedben. Ezekről 1947-ben a Magyar Nemzet március 14-i, illetve 1948-ban a Reggel c. újság március 1-i száma is hírt adott.
"egy festő lehet modern, anélkül, hogy absztrakt vagy kubista legyen"
Magyar Nemzet - 1947
"26 képén a tropusi nap színhatásaiból magyar fény születik"
A Reggel - 1948
Tuniszi restaurátorszakmai eredményeiről és a Nemzeti Múzeumban folytatott munkájáról a Szabad Szó 1947-ben készített vele interjút.
A Népszava olvasói 1957-ben, egy összegyűrt ezüstszobor történetén keresztül pillanthattak be a Nemzeti Múzeum restauráló műhelyének életébe.
Baky Győző vákuumos konzerválási technikájáról a Hétfői hírek c. lap 1960-ban számolt be.
"Jóformán hozzá sem nyúlunk a tárgyhoz, száz százalékig a megtalálás állapotában tudjuk rögzíteni, s elejét vesszük a további pusztulásnak"
Főrestaurátori munkája során olyan érdekes együttműködésekben is részt vett, amikor székesfehérvári szakemberekkel értékes régészeti leletekről készült gipszmásolatokat készítettek, hogy azokat emléktárgyként értékesítsék a múzeum látogatói számára. 1965-ben a Fejér Megyei Hírlap mutatta be ezt az úttörő kezdeményezést.
A Népszabadság 1966. június 11-én közölt cikket Baky Győző és a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára közötti találmányidíj vitáról.
"Ezt a „harcot” tízezer forintért „vívta”
a könyvtár képviseletében fellépő, de
a könyvtár szakembereivel is szembehelyezkedő szabadalmi ügyvivő."
"Ennyi volt a találmányi díj, amelynek kifizetését Baki számára végül is teljesen megérdemeltnek találta és megítélte az első fokú és fellebbviteli bíróság."
Baki Győző a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátor osztályának alapítója és nyugalmazott osztályvezető főrestaurátora 1972. március 19-én hunyt el. A festőművész haláláról szóló hírt, családja a Népszabadságban hozta nyilvánosságra.
Temetése március 23-án volt a Farkasréti temetőben, amiről a Magyar Hírlap adott hírt.
Baki Győző, halála után húsz évvel is hivatkozási pont a Magyar Nemzet 1992. októberi 29-i cikke alapján, ami múzeumi tárgyak konzerválásának és restaurálásának történetét mutatja be.
1998-ban a festő özvegye emlékkiállítást szervezett az Arte Galériában, erről a Magyar Hírlap április 3-i száma közölt cikket.
"A posztimpresszionistának tartott,
de mágikus realistaként is "jegyzett" művész lendületesen, keverőkéssel
vitte fel a színeket."
2002-ben Baki Győző halálának 30. évfordulóján a Műtárgyvédelem-ben, Dr. Morgós András a Magyar Nemzeti Múzeum Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztályának vezetője, elmaradt nekrológként mutatta be a festőművész-restaurátor életét és jelentőségét a hazai restaurátor szakma fejlődésében.
"Baky Győző a magyar restaurálásnak
olyan nagy tudású, jelentős egyénisége volt, aki munkásságával hosszú időn keresztül meghatározta a magyar restaurálás fejlődését.
...Az általa végzett munka
példaként áll az utódok előtt."
(Teljes terjedelemben az írás a "szakmai eredményei" alpontnál olvastó)
